Emlékezünk

...
Gábor
1953 - 2021 __________________________________________________________________________________________________________________________

...

Kedves Barátom, Tisztelt egybegyűltek!

Szomorú igazság, hogy bizonyos dolgokat nem lehet visszacsinálni. Ha csak a legkisebb dolog is félresiklik, az örökre úgy marad. Sajnálatos, hogy ezért vagyunk most itt. Ez történt a motoros társunkkal is. Félresiklott valami melynek eredménye mély fájdalommal tölt el…., nincs közöttünk, nem hallhatjuk érveléseit, poénjait, csípős megjegyzéseit. A motorok szerelmese volt, mindig tudott ötletet adni, hogy mit és hogyan állítsunk a technikán, tudott segíteni, akár út közben is.
Az igaz barát olyan, mint az egészség, csak akkor értékeled, mikor már elvesztetted.

Mezei Katalin: Az út

Nekünk az életünk lett a szél
a kócos reggel is úton talál,
alattunk egy mázsányi acél
és minden kanyarban ott egy halál.

Tegnapok maradnak hátunk mögött
szívünkben szabad farkasok hite,
és ránk vár a Nap a domb fölött
hát nem nézünk vissza már senkire.

Mi tudjuk: az út sosem fogy el
valaki holnap is tovább halad,
a Kékesen értünk áll a kő
s emlékünk őrzi egy kék szalag.


Kedves Barátom!

Emlékezetesek voltak közös utazásaink az együttlétek!
A sok élmény között talán a legemlékezetesebb volt Olaszország, a felejthetetlen bravúros iram, aztán a jól megérdemelt hűsölés egy kis kávézóban Bolonyában.
Krakkó, ahol hiába a korai haza indulás, mi akkor is bizonygattuk a magunk igazát reggelig és megoldottuk a világ problémáit, de csak azért mert jól éreztük magunkat együtt.
A Grossglockneren, amikor az eső alól kiérve és megszáradva, röviden összefoglaltad a körülményeket, „eláztam”.
Románia, akármilyen profi módon készültél az utazáshoz, a fékbetét csak kifogyott alólad, na akkor egyszerre láttalak nevetni és bosszankodni is.
És persze számtalan, az itt körülvevő barátaiddal töltött közös együttlét eseteit fel nem tudnám sorolni, mindig a vidámság, a pozitív életérzés sugárzott belőled és ennek hangzása összetévesztethetetlen volt.
Úgy éltél, ahogy motoroztál, teljes gázzal!

Tisztelt egybegyűltek!

Szerencsések vagyunk, hogy megismerhettünk egy igazi egyéniséget. Az élet útján nem lábújhegyen közlekedett. Mert önmaga akart lenni, kimondta a véleményét, már-már néha pimaszul őszinte volt, de akkor is bárkinek elmondta amit gondolt. Akart és mert élni, szeretni, élvezni az életnek minden oldalát. Ki lehet jelenteni, hogy ezzel példát mutatott nekünk. Most élünk, most kell megragadni az élet minden pillanatát, hogy szerezzünk minél több örömet magunknak, szereteteinknek, barátainknak. Ezt a bölcsességet Kary, nagyon jól érezte és így is élt. Ezért is tudom, hogy mi lenne most a válasza nekünk:

Ne fájjon Nektek, hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen Nektek is ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok... !

Kedves Barátom!

A BARÁTSÁG nem élet-halál kérdése, annál sokkal fontosabb. Bár, búcsú nélkül mentél el, emléked megőrizzük, lélekben mindig velünk vagy és a legfontosabb, hogy élvezed környezeted, és a Vulcan Riders Magyarország minden tagjának örök barátságát.

BÚCSÚZUNK TŐLED!